Komárom vára és a váralja a Vág és a Duna összefolyásánál, a dunai kikötőnél található. Ezzel a mondattal azonnal meghatároztuk a város rendkívül fontos szerepét a magyar sörfőzés és sörkereskedelem történetében.
Komárom döntő szerepet játszott a magyar sörfőzés kialakulásában, miközben jelentőségét nem a főzés gyakorisága vagy a helyben elfogyasztott sör mennyisége jelezte, hanem éppen ellenkezőleg, az a tény, hogy a 17. század végére itt alakult ki a sörfőzők legnagyobb piaca, az ország fő áruforgalmi csomópontja. A komáromi sör-, gabona-, de még a „tót” sörkereskedelem is virágkorát élte abban az időben.

A korábbi korszak sörfőzéséről csak nagyon kevés információnk van. Ha jelentős lett volna, valószínűleg több adatot ismernénk. A céh 1696-os megalakulásának konkrét geneziséről nincsenek adataink, de a komáromi sör- és sörgabona-kereskedelem már ebben az időszakban annyira fejlett, hogy a fellendülés magas foka nyilvánvalóan kiindulópontja a céhalapítási igénynek. A komáromi Sörfőző Céh jelentőségével csak a második nagy céh tudott versenyre kelni, amely a 18. században alakult meg Pesten.

A komáromi céh alapja teljes mértékben a német kultúra tükröződése, a 17. század végi bécsi kereskedelmi, ipari és adópolitika genezise. század végén. Bécsnek az volt a szándéka, hogy a komáromi Sörfőző Céh szervezetét, rendjét és stílusát a bécsi minta és a bajor sörfőzés elvei szerint határozza meg. A kialakuló új céh mindig egy régebbi, már létező céh céhlevelét vette kölcsön. Ez bevett szokás volt, két mester kölcsönkérte a másik céhlevelét. A kölcsönadó volt az anyacéh, az új céh pedig annak „fiókája”. A komáromi céh tehát a bécsi fiókája volt, és azzal az ambícióval rendelkezett, hogy magába foglalja az összes korabeli „tanodát”, amelyek akkoriban a nemesség és a jobbágyok kezében voltak. Ezzel a lépéssel azonban a történelmi magyar nemesi sörfőzési szabadsághoz nyúlt hozzá, ami gyakorlatilag az emberi méltóságukba való beavatkozás volt. A magyar nemesek ellenálltak az erőszakos nyugati sörfőzési rendnek, és nem azonosultak vele. A nemesi sörfőzés ezzel lényegében meg is szűnt, mivel inkább úgy döntöttek, hogy szétosztják az üstöket, felgyújtják a szárítókat és eladják a felszerelést, semmint hogy a komáromi céh német mestereitől vagy a bécsi királytól kérjenek bocsánatot. A magyar nemesség végül ebben az időszakban a kizárólagos borfogyasztás felé fordul, és borászattal kezd foglalkozni.

A magyar nemesi sörfőzést a bécsi rend halálra ítélte egy olyan időszakban, amikor minden gazdasági és kultúrtörténeti adottsággal rendelkezett ahhoz, hogy a gazdag magyar föld egész Közép-Európa sörforrásává váljon.